Hosszan lehetne írni az elmúlt egy év élményeiről, de többek között a lényeglátás is az egyik hasznos kelléke egy anyának, ezért igyekszem röviden megragadni a lényeget 🙂
Az ember lánya annyi mindent hall, mikor várandós:
és még folytathatnám…
ezeket persze fenntartásokkal kezeltem és bíztam benne optimista lévén, hogy ennek a fele sem lesz majd igaz ránk, a gyerek jól alszik majd, és különben is miért változna meg minden…:)
Optimizmusunk ellenére ezek a frázisok a mi életünkbe is leigazoltak.
És most jön a lényeg, amit viszont nem sokszor halottam:
Talán ennek az állandósult szerepnek van ilyen mérhetetlen ereje és súlya, ami engem hosszú pillanatokon keresztül letaglózott… aztán csak arra tudtam gondolni, hogy ha egy gyereknél ezt érzem, mi van ha kettő, három vagy több gyereke van az embernek. Hogy nem szakítja szét őket ez az érzés???
Azóta, hogy ezek az érzések és gondolatok belém hasítottak, lassan eltelt egy év és megtanultam együttélni a szülői féltéssel miközben sok minden változott kívül és belül is. Lett egy új otthonunk, és új napirendünk, ami időről időre változik persze. Talán csak a rendetlenség és az éjszakai vasalás, főzés az, ami állandósulni látszik, de azt hiszem ezt is hallottam már korábban 🙂
Ja és még egy frázis zárásként, de nagy igazság, az igazi ÉLET tényleg itt kezdődik (és tele van csodákkal)!!!
