Lackó kedvenc szavával indítva ELTŰNT majdnem egy év az utolsó írásom óta! Észre sem vettem és beszippantott a változás, az anyaság, a vissza a munkába küzdelem és az új hobbym – az ékszerkészítés, de talán pont ez vagyok én. A sok szerep, amit nap, mint nap játszunk, gyakran fárasztó, de mindegyik hozzátesz valamit az életünkhöz…. Tovább »
Eltűnt!
Lackó kedvenc szavával indítva ELTŰNT majdnem egy év az utolsó írásom óta! Észre sem vettem és beszippantott a változás, az anyaság, a vissza a munkába küzdelem és az új hobbym – az ékszerkészítés, de talán pont ez vagyok én. A sok szerep, amit nap, mint nap játszunk, gyakran fárasztó, de mindegyik hozzátesz valamit az életünkhöz…. Tovább »
Hosszan lehetne írni az elmúlt egy év élményeiről, de többek között a lényeglátás is az egyik hasznos kelléke egy anyának, ezért igyekszem röviden megragadni a lényeget 🙂 Az ember lánya annyi mindent hall, mikor várandós: Aludj amennyit lehet, mert a gyerek mellett nem fogsz… Intézz el, amit lehet, mert a gyerek minden percedet leköti… Készülj… 
Az elmúlt időszak történései – akár a közvetlen, akár a tágabb környezetemet nézem – mind megerősítettek abban, hogy mennyire fontos is ez a rövid, de annál többet mondó, hárombetűs szó – bár ezzel korántsem azt szeretném mondani, hogy mindenre ez a helyes válasz 🙂 Az azonban nagyon elgondolkodtató, hogy a gyerekeknél már 1 éves kor… 
Már régóta foglalkoztat, hogy miért is vagyok itt, miért lélegzem, miért épp nőként létezem. Az élet bonyolult gombolyaga, határtalan dimenziói hogyan működnek, miként kapcsolódnak egymáshoz, s bennük mi, emberek milyen szerepet játszunk. Mi mozgatjuk vagy azok mozgatnak minket, és mi van előbb az érzés vagy a gondolat? Melyik terel a helyes útra, ha egyáltalán van… 
– Szia Tesó! Akkor holnap megyek a 9.40-es vonattal. – Rendben, várlak az állomáson, aztán megyünk strandolni! – Szuper, puszi! – Puszi! és ahogy leteszem a telefont, mosolyra görbül a szám, aztán egy könnycsepp gördül végig az arcomon miközben leírhatatlan érzések kavarognak ott legbelül. Sokaknak talán természetesnek tűnhet ez a telefonbeszélgetés, de nálunk nem… 
Egy régi közmondás szerint „egy jó név a második legjobb örökség”, egy másik szerint „a név kötelez” s közben Shakespeare Júliája így vélekedik: Eh, mi a név? Mit rózsának hivunk, Bárhogy nevezzük, éppoly illatos. Ha Romeót nem hívják Romeónak, Szakasztott oly tökéletes marad Akármi néven… Dobd el hát neved! És egy élettelen szóért cserébe –… 
Látod, hogy a Földünk mennyire zavaros? Az összes háború a semmiért folyik, miközben hangoztatjuk a demokráciát! Szavazunk politikusok mellet és ellen, de közben miért nem szavazunk soha arról, hogy legyen-e háború? Tűntetünk az internetadó ellen, de nem tüntetünk a háború ellen. Talán néha megállunk egy pillanatra, mert hagyjuk, hogy megérintse lelkünket a többi lélek szenvedése,… 
“Velence cifra, cicomás énje előttünk kavarog, Öltözéke, akár a Hold ragyog” Ne haragudj, hogy nem jelentkeztem, eltelt jó pár hónap, és nem írtam, de napról napra jobban vártam a percet, amikor újra lesz időm, hogy elmondjam Neked… hogy mindaz, amiről kislányként álmodoztam, amit kamaszként kezdtem elfelejteni aztán a huszas éveim végém már szinte leírtam magamban,… 
Még élénken él bennem az első nap, amikor elkezdtem itt dolgozni több mint egy éve… aztán hirtelen rám tör a felismerés, holnap vége. Holnap utoljára kanyarodom a Nagyenyed utcán felfelé… Megint búcsúzom, keserédes búcsú ez, mert szívemnek kedves kollégák és a nyugalom szigete, amit készülök hátrahagyni… de az Élet forog tovább akár a szerencsekerék, és… 
“Párisba tegnap beszökött az Ősz. Szent Mihály útján suhant nesztelen,” Kergette egy szellő, a falevelet űző. Nem futott egyedül, együtt táncolt velem. Színes forgatagban meghajolnak mélyen Szajna parti füzek, s nyögnek bársonyos zajt. Siratják a nyarat, ők nem hallják léptem. Én értem egyedül e fáradt, mélabús dalt. Hálátlan, hallgató érted dobbant szívem. A… 