Hosszan lehetne írni az elmúlt egy év élményeiről, de többek között a lényeglátás is az egyik hasznos kelléke egy anyának, ezért igyekszem röviden megragadni a lényeget 🙂
Az ember lánya annyi mindent hall, mikor várandós:
- Aludj amennyit lehet, mert a gyerek mellett nem fogsz…
- Intézz el, amit lehet, mert a gyerek minden percedet leköti…
- Készülj fel, hogy minden megváltozik…
- Most ezt mondod, de majd ha saját gyereked lesz máshogy látod…
és még folytathatnám…
ezeket persze fenntartásokkal kezeltem és bíztam benne optimista lévén, hogy ennek a fele sem lesz majd igaz ránk, a gyerek jól alszik majd, és különben is miért változna meg minden…:)
Optimizmusunk ellenére ezek a frázisok a mi életünkbe is leigazoltak.
És most jön a lényeg, amit viszont nem sokszor halottam:
- Attól a perctől kezdve, hogy a karodban tartod a Te szükségleteid elhomályosodnak és mellbe vág az a fajta felelősségérzet és féltés, amit addig még valószínűleg soha nem tapasztaltál, mert akkor, ott abban a pillanatban ANYÁVÁ, SZÜLŐVÉ válsz – és ez amíg itt vagy a földön így is marad.
Talán ennek az állandósult szerepnek van ilyen mérhetetlen ereje és súlya, ami engem hosszú pillanatokon keresztül letaglózott… aztán csak arra tudtam gondolni, hogy ha egy gyereknél ezt érzem, mi van ha kettő, három vagy több gyereke van az embernek. Hogy nem szakítja szét őket ez az érzés???
Azóta, hogy ezek az érzések és gondolatok belém hasítottak, lassan eltelt egy év és megtanultam együttélni a szülői féltéssel miközben sok minden változott kívül és belül is. Lett egy új otthonunk, és új napirendünk, ami időről időre változik persze. Talán csak a rendetlenség és az éjszakai vasalás, főzés az, ami állandósulni látszik, de azt hiszem ezt is hallottam már korábban 🙂
Ja és még egy frázis zárásként, de nagy igazság, az igazi ÉLET tényleg itt kezdődik (és tele van csodákkal)!!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: