“Párisba tegnap beszökött az Ősz.
Szent Mihály útján suhant nesztelen,”
Kergette egy szellő, a falevelet űző.
Nem futott egyedül, együtt táncolt velem.
Színes forgatagban meghajolnak mélyen
Szajna parti füzek, s nyögnek bársonyos zajt.
Siratják a nyarat, ők nem hallják léptem.
Én értem egyedül e fáradt, mélabús dalt.
Hálátlan, hallgató érted dobbant szívem.
A boldogság kegyetlen, nem érinti bánat.
Zörgő csontú águk földre leeresztik,
Mégsem merít gyászba e hajlott alázat.
Hátrahagyom őket, nem osztozom vélük.
Kacagva elhajszol innen az esti szél.
Otthon a meleg vár, karodban, kedvesem.
Számunkra még messze a nyárűző fagyos tél.
/Darányi Ildikó verse
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: