1.0alias Fruzsihttps://aliasfruzsi.cafeblog.huFruzsihttps://aliasfruzsi.cafeblog.hu/author/fruzsi83citromail-hu/<p>- Szia Tesó! Akkor holnap megyek a 9.40-es vonattal.</p> <p>- Rendben, várlak az állomáson, aztán megyünk strandolni!</p> <p>- Szuper, puszi!</p> <p>- Puszi!</p> <p> </p> <p>és ahogy leteszem a telefont, mosolyra görbül a szám, aztán egy könnycsepp gördül végig az arcomon miközben leírhatatlan érzések kavarognak ott legbelül.</p> <p>Sokaknak talán természetesnek tűnhet ez a telefonbeszélgetés, de nálunk nem volt ez mindig így. Egykének születtem, sokáig annak is vallottam magam, bár régóta tudom, hogy van egy féltestvérem apa első házasságából.</p> <p>A közös vezetéknév és az apai örökségként kapott szeretethiány érzetén túl, hosszú éveken át csak egy név volt ő nekem. Mivel hétéves koromtól megszűnt minden kapcsolatom apával, vele sem találkoztam csak évekkel később apa temetésén.</p> <p>A mi kapcsolatunk onnan indult, ahol az apai kapcsolat véget ért. Sokáig nagyon egyoldalú volt a közeledés, míg ő kitartóan próbálta velem tartani a kapcsolatot, ünnepekkor levelet küldött vagy képeslapot pár kedves sort és fényképet magukról, addig tőlem nem jött válasz. Egyetlen mentségem talán, hogy kamasz voltam, 16 éves, aki épp el akarta temetni a fájó múltat, lezárni a megválaszolatlan kérdésekkel teli ládát és megszakítani minden kapcsolatot a családom apai ágával.</p> <p>Hogy ez most mégis másként van, az az Ő érdeme.</p> <p>Ő szőke, én barna, benne sok a víz, bennem sok a tűz, ő a végletekig kitartó és elfogadó, én pedig végtelenül hálás, hogy ő a testvérem!</p> <p><img class="alignnone wp-image-301" src="https://aliasfruzsi.cafeblog.hu/files/2015/07/untitled-300x143.png" alt="untitled" width="405" height="193" /></p>richhttps://aliasfruzsi.cafeblog.hu/files/2015/07/large-150x150.jpg150150