1.0alias Fruzsihttps://aliasfruzsi.cafeblog.huFruzsihttps://aliasfruzsi.cafeblog.hu/author/fruzsi83citromail-hu/Vannak dátumok, amik egy egész életre belénk égnek, ünnepek, amikre időről időre gyermeki izgalommal készülünk… Augusztus 27-e, a tegnapi nap az egyik ilyen kitüntetett nap számomra - anya születésnapja! Idén kicsit gondban voltam, hogy mi is lenne az igazán emlékezetes meglepetés a szokásos virág és torta mellett, ezért az utolsó pillanatig kivártam, hátha az aznapra ígért viharos széllel megjön a nagy ötlet is… A közös reggelinél persze, ahogy eddig mindig, a lelkemre kötötte, hogy ne merjek Neki semmit venni… Én persze minden évben veszem a bátorságot és beszerzek egy kis meglepit, de talán a legnagyobb ajándékot tegnap mégsem az édesanyám, hanem én kaptam… A születésnapi vacsora után stílusosan beültünk a moziba, hogy ráadásként megízleljük „Az élet ízei-t”, vagy ha az eredeti angol címnél maradunk, akkor 100 lépés utazásra indultunk anyával és mindazokkal, akik tegnap erre a vetítésre váltottak jegyet! (The Hundred foot journey) A film egy igazi felejthetetlen, érzelmet és értelmet megmozgató időutazás volt számomra, remélem anyának is, hiszen ővé volt a választás. A történet egy indiai étteremtulajdonos családról szól, akiknek egy tragédia után el kell hagyniuk Indiát és újrakezdeni az életüket valahol Európában. Az első második otthonukat, a londoni Heatrow légifolyosója alatt álló családi házat elhagyva hosszas keresgélés kezdődik a családi kisbusszal, míg végül a választás egy kis francia településre esik, ahonnan pár napig nem tudnak továbbmenni, mert elromlott a fék. „A fékek pedig nem hiába romlanak el”. ...a filmbeli és nézőtéri utazás pedig igazán csak innen indul, de nem akarok belőle többet elárulni...legyen meglepetés Neked is! A történet visszatérő és elgondolkodtató mondata a fékről fontos tanulság. A dolgok nem véletlenül történnek az életünkben, hanem okkal… Okkal születünk magyarnak, németnek, franciának vagy épp indiainak és okkal találkozunk emberekkel, helyzetekkel - ízekkel az életünk során. Vannak idők, amikor távolabbi vizekre evezünk, hogy szerencsét próbáljunk, hogy megízleljük az élet új fűszereit… hogy megtapasztaljuk, milyen távol lenni a családtól, a barátoktól. Milyen hajszolni a sikert, felérni a csillagokig, és eljön az az idő, amikor ráébredünk arra, hogy az otthon ízénél nincs jobb, szívet melengetőbb, eljön az idő, hogy hazataláljunk… … mert az ízek emlékeztetnek, hogy honnan jöttünk és hova tartunk! …és mert nincs jobb, mint Anya főztje! <a href="https://aliasfruzsi.cafeblog.hu/files/2014/08/16144.31b095dafc84b3d333e0610a40941092.jpg"><img class="alignnone size-medium wp-image-225" src="https://aliasfruzsi.cafeblog.hu/files/2014/08/16144.31b095dafc84b3d333e0610a40941092-300x187.jpg" alt="16144.31b095dafc84b3d333e0610a40941092" width="300" height="187" /></a> Bon appétit! :)richhttps://aliasfruzsi.cafeblog.hu/files/2014/08/20121110-utazas-erzeki-utazas-fedezd5-150x150.jpg150150