Lackó kedvenc szavával indítva ELTŰNT majdnem egy év az utolsó írásom óta!
Észre sem vettem és beszippantott a változás, az anyaság, a vissza a munkába küzdelem és az új hobbym – az ékszerkészítés, de talán pont ez vagyok én.
A sok szerep, amit nap, mint nap játszunk, gyakran fárasztó, de mindegyik hozzátesz valamit az életünkhöz. Néha azért elmélázom, hogy mit tennék most, ha visszatekerhetném az idő kerekét? Mit kezdenék azzal a tengernyi énidővel?
Anyaként sok mindent megtanul az ember lánya, de talán a legfontosabb, hogy megtanulj lemondani! Aztán ha visszamész dolgozni, felértékelődik az IDŐ, amit a családoddal, barátokkal töltesz!
Az IDŐ igazi kincs, de sokszor azt tapasztalom, hogy kevesen tekintünk rá így! (Persze lehet, hogy ebben közrejátszik, hogy számomra az egyik szeretetnyelv a minőségi idő)
Az IDŐ megfoghatatlan, einsteini szavakkal élve relatív, és fogalmunk sincs, hogy kinek mennyi van belőle! Ebbe a bizonytalanságba belegondolni nem éppen a legkellemesebb dolgok egyike, ezért aztán sokan nem is vágnak bele, de attól ez még tény. A tények pedig makacs dolgok!
Tiszteld a saját időd, de különösképp MÁSOK idejét! Lehet, hogy nem gondolsz bele, de ezt üzened azzal, hogy késel: Nem vagy elég fontos!
Mi a megoldás? Változz! Ne késs!
(de ha mégis, akkor legalább jelezd!) 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: