Székfoglaló

„Soha nem azt fogod sajnálni, amit az életben megtettél, hanem azt, amit nem tettél meg.”

A reggeli blogos mustra közben akadtam erre az idézetre, ami épp jó gondolatindítója annak, amit ma szeretnék megosztani Veled.

A tegnapi nap hasonlóan indult akárcsak a többi hétköznap szokott, álmosan nyomkodtam a szundikat, aztán következtek a reggeli berögzült mozdulatok, készülődés és irány a munkahely, ahol szintén jöttek a már rutinná vált mechanizmusok.

Ha valaki igazán ismer, akkor tudja rólam, hogy nem szeretem a megszokott dolgokat, de rutin nélkül sajnos nem működik az Élet, ezért egy bizonyos mértékig megtanultam elfogadni azt, azon túl viszont igyekszem mindig valami újjal bombázni az elmém és persze a környezetem 🙂

A tegnapi nap is egy új élménnyel, tapasztalással zárult, amitől őszintén megvallva az elején nem is kicsit tartottam.

Szeretem az embereket, nem okoz gondot, hogy idegen embereket szólítsak meg, így tegnap felcsaptam ültető hostessnek. Bár a vendéglátásban már dolgoztam többször felszolgálóként, de azért ez egy kicsit más.

Az első órában, ahogy szólítgattam az embereket és próbálgattam a különböző invitálásokat, többször fordult meg bennem az a gondolat, hogy most a legjobb lenne világgá futni, egyáltalán mit keresek én itt?! de nem adtam fel…és utólag már örülök, hogy így tettem.

Időről időre sikerült egy – egy asztalt becsalogatni. Az este igazi élménye egy mexikói család volt. A szemüveges kicsit őszülő férfi két huszonéves gyerekével nagyon nyitott és érdeklődő volt, sokat beszélgettünk egy igazi házias magyar lecsó, túrós csusza és hurka mellett.  Ahogy egyre többet megtudtam róluk kezdett minden egészen átfordulni bennem azzal kapcsolatban, amit épp csinálok…mintha átültem volna egy másik székbe, ahonnan már teljesen más szögből látod a történéseket. Hirtelen szerencsésnek éreztem magamat, hogy angolul beszélhetek, amire a munkám során nincs nagyon lehetőségem és érzem a hiányát.   Egy pillanat alatt kinyílt a világ… A kényelmetlen helyzet, amiből menekültem volna hirtelen inspirálóvá vált 🙂

Minden rossz érzésem ,gondolatom elszállt. Jó volt egy messziről jött családdal beszélgetni, akiken látszott az őszinte érdeklődés, hogy milyen is Magyarországon élni. A nap meglepetéseként még egy karkötőt is kaptam emlékül tőlük. 🙂

Sokszor valóban csak ennyi kell, átülni egy másik asztalhoz… és meglepetések történnek Veled!

Zárásként még egy idevágó gondolat:

Az olyan elme, ami nyitott, és nem ragaszkodik egyetlen nézőponthoz sem, olyan, mint egy üres doboz, ami beengedi az új és végtelen lehetőségeket, a világ felfedezése érdekében.

Jó utat!