Bizalom.Megfoghatatlan, mégis élhetetlen a mai materiális világ enélkül – legalábbis számomra. A kapcsolataink alapja. Törékeny akár egy üvegrózsa, amit előbb vagy utóbb, de megtapasztalunk, ahogy egyre több időt töltünk el a földi létben. Közben sokan elfeledkeznek róla, hogy azért az eltört üvegrózsa is megragasztható.
Honnan tudom? Az én rózsám is eltört egész korán.
Gyermekként még félelem nélkül őszinte bizalommal szólunk egymáshoz, és hisszük, hogy akihez beszélünk őszinte lesz velünk és bízik bennünk. Aztán jönnek a pofonok, a kisebb nagyobb hazugságok, a lebukások, és vannak, akik szögesdrótba burkolózva lépnek ki a nagybetűsbe.
Már nem bíznak senkiben, magukban sem – hogy is menne ez mással?! Ezeket a lépcsőket én is megmásztam könnyes szemmel küzdve az egommal, de megérte. Ma már tudom, hogy az első lépés mindig magaddal kezdődik – ha magadban tudsz bízni, menni fog a külvilággal is, mert a magabiztos lélek, ha nem is azonnal, de rövid idő alatt kiszúrja a kamut! Nem tudod sokáig az orránál fogva vezetni, mert hisz magában és tudja, hogy a pofon csak egy újabb tapasztalás, amivel több leszel. Hogy miért? Mert egy olyan leckét kaptál, amit még nem olvastál, amire még nem volt válaszod. A kudarc attól kudarc, hogy annak élik meg sokan. Valójában csak a következő óra anyaga az Élet nevű tantárgyból és minél jobban félsz a feleléstől, annál nagyobb az esély rá, hogy rád kerül a sor.
Ha félsz, akkor nem bízol magadban! de miért is?Úgy jövünk a világra, hogy nem tudunk járni, futni, olvasni, számolni, mások gondoskodása nélkül éhen-szomjan halnánk, és mégis megtanuljuk ezeket egész korán, mert bízunk Magunkban és Másokban… abban, hogy MEG TUDOM CSINÁLNI! 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: